XII. cím: A szülői felügyelet XVIII. Fejezet

XII. cím: A szülői felügyelet

XVIII. Fejezet: A szülői felügyelet gyakorlása

4:164. § [A szülői felügyelet közös gyakorlása]

(1) A szülői felügyeletet a szülők - megállapodásuk vagy

 a gyámhatóság vagy a bíróság eltérő rendelkezése hiányában

 - közösen gyakorolják akkor is, ha már nem élnek együtt.

(2) A különélő szülőknek a közös szülői felügyelet gyakorlása

 során biztosítaniuk kell gyermekük kiegyensúlyozott életvitelét.

(3) Azonnali intézkedést igénylő esetben a szülő a 

gyermek érdekében - a másik szülő késedelem nélkül 

történő értesítése mellett - közös szülői felügyelet esetén

 is önállóan dönthet.

„A [Ptk.] a következő pontokon tér el a Csjt. rendelkezéseitől:

  • mindkét törvénykönyv szerint a szülői felügyeletet a szülők együttesen gyakorolják – ellentétes megállapodásuk hiányában – akkor is, ha már nem élnek együtt; a [Ptk.] a bíróság és a gyámhatóság eltérő döntésének lehetőségére is utal e körben;
  • új rendelkezések a (2)–(3) bekezdésben foglaltak.” (Gadó G., Németh A., Sáriné Simkó Á.: i. m. 210. o.)

4:165. § [A különélő szülők megállapodása a felügyeleti jogok

 megosztásáról és a közös szülői felügyeletről]

(1) A különélő szülők a szülői felügyelettel kapcsolatos

 jogokat és kötelezettségeket egymás között megoszthatják, 

és megállapodhatnak abban is, hogy a szülői felügyeletet 

az egyikük gyakorolja. A szülők erre irányuló 

megállapodására utal, ha a gyermek hosszabb ideje 

háborítatlanul egyikük háztartásában nevelkedik.

(2) A házassági vagy a szülői felügyelet rendezése 

iránti perben a szülők közös kérelmére a bíróság - 

a gyermek érdekét mérlegelve - a szülők közös szülői 

felügyeletre és ezzel összefüggésben a gyermek lakóhelyére

 vagy a szülői felügyelet (1) bekezdés szerinti

 rendezésére vonatkozó egyezségét jóváhagyja, vagy 

arról ítélettel határoz.

„A [Ptk.] a következő pontokon tér el a Csjt. rendelkezéseitől:

  • azonos a két szabályozásban, hogy elsődlegesen a különélő szülők megállapodása az irányadó a szülői felügyelettel kapcsolatos jogok és kötelezettségek tekintetében, ennek hiányában a bíróságnak kell döntenie, ugyanakkor a két törvény szóhasználata eltérő, mivel a[Ptk.] szülői felügyeleti jogok rendezéséről, a Csjt. pedig gyermekelhelyezésről szól;
  • új rendelkezése, hogy a szülők erre irányuló megállapodására utal, ha a gyermek hosszabb ideje háborítatlanul egyikük háztartásában nevelkedik;
  • új rendelkezéseket tartalmaz a (2) bekezdés.” (Gadó G., Németh A., Sáriné Simkó Á.: i. m. 210. o.)

„Fontos, hogy amennyiben a gyermek a szülők kifejezett vagy 

hallgatólagos megállapodásának megfelelően már huzamos

 ideje a szülők egyikének háztartásában nevelkedik és 

ennek következtében a szülői felügyeleti jogokat ez a

 szülő gyakorolja, utóbb a másik szülő a bíróságtól már csak a

 szülői felügyelet gyakorlásának megváltoztatását kérheti. 

Ennek keretében pedig nem azt kell bizonyítania, hogy nála

 biztosítható kedvezőbben a gyermek fejlődése 

[4:167. § (2) bekezdés], hanem azt, hogy a körülmények 

lényeges módosulása folytán a megváltoztatás a gyermek 

érdekében áll [4:170. § (1) bekezdés]. 

Változatlanul irányadónak tekinthető tehát a Legfelsőbb Bíróság 

212. számú Elvi Határozata [EBH 2000.1.], mely kimondja, 

hogy nem a gyermek elhelyezésre, hanem az elhelyezés 

megváltoztatására vonatkozó jogszabály alapján kell elbírálni 

a jogvitát, ha a külön élő szülők közül a gyermek huzamosabb

ideje mindkettőjük  egyetértésével egyikük háztartásában 

nevelkedik.

A szülőknek a szülői felügyeletre vonatkozó peren kívüli 

megállapodása esetén is kiemelt jelentősége van a 4:148. §-ban

 foglaltaknak, tehát hogy a szülőknek tájékoztatniuk kell 

gyermeküket az őt érintő döntésekről, biztosítaniuk kell, hogy 

a döntések előkészítése során véleményt nyilváníthasson, amit 

korára, érettségére tekintettel megfelelő súllyal figyelembe 

kell venniük.

Hangsúlyozni szükséges, hogy a 4:164-4:165. §-ok azt az 

esetet szabályozzák, amikor a szülők akár peren kívül, akár peres

 eljárásban megállapodnak, közös döntést hoznak a szülői 

felügyelet  közös, megosztott vagy csak az egyikük által 

történő gyakorlásáról.

A CSJK közös szülői felügyeletre vonatkozó új szabályozása a 

korábbiakhoz hasonlóan lehetőséget biztosít a közös szülői felügyelet

 megvalósulására (fennmaradására) a szülők különválását 

követően is, erre irányuló közös kérelem esetén. 

A közös kérelem, a közös döntés szükségességét - ugyan 

még a Csjt. 72. §-ára vonatkozóan  - a Legfelsőbb Bíróság 

17. számú irányelvének II. pontja is hangsúlyozza, 

amikor kimondja, hogy a közös szülői felügyelet

 gyakorlása csak a szülők közötti teljes egyetértés, maximális

 együttműködési készség esetén lehetséges.

A közös szülői felügyelet ugyanis olyan fokú együttműködési 

készséget feltételez, amely az egyik szülő tiltakozása, elzárkózása

 esetén nem valósulhat meg. A CSJK-ban tehát nem érvényesül 

a fenti indokra tekintettel az az Európa számos országában 

irányadó szabályozás, mely szerint a közös szülői felügyeletet 

a szülők házasságának felbontása nem érinti, a közös szülői 

felügyelet fennmarad akkor is, ha azt valamelyik szülő ellenzi,

 illetve hiányzik az együttműködési készség.

Lényeges változás ugyanakkor a Csjt. szabályozásához 

képest, hogy a közös szülői felügyeletre irányuló együttes 

szülői kérelem esetén a bíróságnak nem kell a gyermeket 

elhelyeznie egyik vagy másik szülőnél ahhoz, hogy a 

közös szülői felügyeletről döntést hozhasson, tehát nem kell 

kijelölnie azt a szülőt, aki a közös szülői felügyelet 

deklarálása mellett ténylegesen a szülői felügyeleti jogok 

összességét gyakorolja.

Közös szülői felügyelet esetén - értelemszerűen - 

a kapcsolattartást sem kell szabályozni.

A bíróságnak a közös szülői felügyeletre vonatkozó közös 

szülői kérelem elbírálása során vizsgálnia kell tehát, hogy a 

szülők alkalmasak-e a szülői felügyelet (közös) gyakorlására és 

megállapodásuk biztosítja-e a gyermekük kiegyensúlyozott jövőbeni 

életvitelét [4:164. § (2) bekezdés], különösen, ha a szülők a gyermek 

váltott elhelyezését preferálják.

A (2) bekezdés szerint a közös szülői felügyeletre vonatkozó

 egyezségnek, illetve ítéletnek szerves részét képezi a 

gyermek lakóhelyének meghatározása. Nem kerülhet sor 

ugyanis arra, hogy a két szülő között "elvesszen" a gyermek. 

A stabilitáshoz, állandósághoz fűződő érdeke megköveteli, hogy

 egyértelműen megállapítható legyen a lakóhelye, illetve az a szülő,

 aki a gyermek lakhatását háztartásában biztosítja 

[4:152. § (2) bekezdés]. 

Ezt nem csupán a (2) bekezdés írja elő, hanem ezzel összhangban 

a 4:21. § (4) bekezdése is, amikor rögzíti, hogy amennyiben a 

házasság felbontása során a házastársak közös szülői felügyeletről 

állapodnak meg, a gyermek lakóhelyét meg kell határozniuk, 

figyelemmel arra is, hogy a gyermek lakóhelye közös szülői 

felügyelet esetén is többnyire az egyik szülő otthona.” 

(Makai K.: i. m., a 4:165. §-hoz fűzött kommentár)

4:166. § [Döntés a közös szülői felügyelet gyakorlásával 

összefüggő vitában]

Ha a közös szülői felügyelet gyakorlása során a szülők valamely 

kérdésben nem tudnak megállapodni -a lelkiismereti és 

vallásszabadság körébe tartozó kérdés kivételével - 

a gyámhatóság dönt.

2. A szülői felügyelet gyakorlásának bírósági rendezése

„A [Ptk.] abban tér el a Csjt. rendelkezéseitől, hogy bírói hatáskörről nem rendelkezik a közös szülői felügyelet gyakorlásával kapcsolatos vitában.” (Gadó G., Németh A., Sáriné Simkó Á.: i. m. 210. o.)

3.2. A szülői felügyelet gyakorlásának bírósági rendezése

4:167. § [A szülői felügyelet gyakorlásának bírósági rendezése]

(1) A különélő szülők megállapodásának hiányában - kérelemre 

vagy a gyermek érdekében hivatalból - a bíróság dönt arról, hogy 

a szülői felügyeletet melyik szülő gyakorolja.

(2) A bíróság a döntés során azt mérlegeli, hogy a gyermek 

testi, szellemi és erkölcsi fejlődése miként biztosítható a 

legkedvezőbben.

„A [Ptk.] abban tér el a Csjt. rendelkezéseitől, hogy gyermekelhelyezés helyett szülői felügyeleti jogok rendezéséről rendelkezik.” (Gadó G., Németh A., Sáriné Simkó Á.: i. m. 210. o.)

„A szülők megállapodásának hiányában a bíróság dönti el, hogy a 

szülői felügyeletet a továbbiakban melyik szülő gyakorolja. 

A gyermek kiegyensúlyozott fejlődése érdekében erről a bíróság - 

szükség esetén - erre irányuló kereseti kérelem hiányában is határoz

 [Pp. 290. § (1) bekezdés].

Fontos változás ugyanakkor, hogy a szülők viszonylatában 

a CSJK nem használja a gyermekelhelyezés terminológiát. 

Helyette a bíróság azt a szülőt jelöli ki, aki a jövőben a 

szülői felügyeletet ellátja, a szülői felügyeleti jogokat gyakorolja. 

Ez a változtatás jobban kifejezi a szülői kötelezettség lényegét.

A bíróság a szülők közötti megállapodás hiányában többnyire 

csak széles körű bizonyítási eljárás lefolytatását követően, a 

tanúvallomások, az igazságügyi pszichológus szakértői vélemény, 

környezettanulmányok, nem utolsósorban a gyermek, mint érdekelt 

véleményének ismeretében kerül döntési helyzetbe, tudja megítélni, 

hogy melyik szülő biztosíthatja kedvezőbben a gyermek testi, 

szellemi és erkölcsi fejlődését, figyelemmel arra, hogy az esetek 

többségében két, a gyermek felügyeletére egyaránt alkalmas szülő 

között kell választani.

A fentiek eldöntéséhez irányadó szempontrendszert az egységes

 bírói gyakorlat kialakítása érdekében évtizedek óta 

Legfelsőbb Bíróság 24. számú Irányelvvel módosított 

17. számú Irányelve határozza meg. Az Irányelv a gyermek 

elhelyezésével kapcsolatos szempontokat rögzíti, a benne 

foglaltak túlnyomó része azonban megfelelően irányadó lehet 

akkor is, amikor a bíróság a CSJK szabályai szerint a szülői 

felügyeleti jogok gyakorlásáról határoz.”

(Makai K.: i. m., a 4:167. §-hoz fűzött kommentár)

4:168. § [A különélő szülő feljogosítása egyes szülői felügyeleti

 jogok gyakorlására]

(1) Ha a bíróság a szülői felügyelet gyakorlására az egyik szülőt

 jogosítja fel, a gyermekétől különélő szülő a szülői felügyeleti 

jogokat a gyermek sorsát érintő lényeges kérdések kivételével

 nem gyakorolhatja.

(2) A bíróság a gyermekétől különélő szülőt feljogosíthatja 

a gyermek gondozásával, nevelésével összefüggő egyes 

feladatok ellátására, és kivételesen a vagyonkezelés és a 

gyermek vagyoni ügyeiben a törvényes képviselet teljes körű 

vagy részleges gyakorlására. Ha a gyermek érdekei megkívánják, 

a gyermek sorsát érintő valamely lényeges kérdésben való 

döntés jogát a bíróság korlátozhatja vagy megvonhatja.

„A [Ptk.] a következő pontokon tér el a Csjt. rendelkezéseitől:

  • új szabályt tartalmaz az (1) bekezdés;
  • a gyermek sorsát érintő valamely lényeges kérdésben való döntés jogának szüneteltetéséről nem rendelkezik.” (Gadó G., Németh A., Sáriné Simkó Á.: i. m. 211. o.)

„Ha a bíróság az egyik szülőt jogosítja fel a szülői felügyeleti jogok gyakorlására, ez - eltérő bírósági rendelkezés hiányában - értelemszerűen azt jelenti, hogy a másik szülő a felügyeleti jogokat a gyermek sorsát érintő lényeges kérdések kivételek [4:175. § (2) bekezdés] aktuálisan nem gyakorolhatja.

A Csjt. a gyermeknek az egyik szülőnél történő elhelyezése esetén a másik szülő szülői felügyeleti jogának szünetelését mondta ki. A CSJK ezt mellőzi.” (Makai K.: i. m., a 4:168. §-hoz fűzött kommentár)

4:169. § [A gyermek elhelyezése harmadik személynél]

(1) Ha a szülői felügyeletnek a szülők által történő gyakorlása 

a gyermek érdekét veszélyezteti, a bíróság a gyermeket másnál 

is elhelyezheti, feltéve, hogy ez a személy a nála történő 

elhelyezést maga is kéri. Ebben az esetben ezt a személyt 

gyámul kell kirendelni, és a szülő felügyeleti joga szünetel.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott esetben a bíróság a 

gyermeket elsősorban olyan személynél helyezi el, aki 

a gyermek gondozásában, nevelésében, a gyermek érdekeinek

 megfelelően már korábban részt vett.

„A [Ptk.] a következő pontokon tér el a Csjt. rendelkezéseitől:

  • új rendelkezés, hogy az (1) bekezdésben meghatározott személyt gyámul kell kirendelni;
  • új rendelkezés a (2) bekezdésben foglalt, a bírói gyakorlatnak megfelelő szabály.” (Gadó G., Németh A., Sáriné Simkó Á.: i. m. 211. o.)

„A CSJK a gyermekelhelyezés kifejezést arra az esetkörre 

tartotta fenn, amikor a kiskorúra vonatkozó szülői felügyelet

 gyakorlására egyik szülő sem képes, illetve alkalmas, 

ugyanakkor van olyan személy (általában hozzátartozó, 

elsődlegesen nagyszülő), aki szülői felügyeletet helyettesítő 

gondozást, nevelést tud biztosítani a gyermeknek.

A gyermek harmadik személynél történő elhelyezésének feltétele,

 hogy a gyermek nevelésére alkalmas személy a nála történő 

elhelyezést maga is kérje, illetve azzal egyetértsen. 

Ezért a perben a tanúkénti meghallgatása - értelemszerűen

 - nem mellőzhető. Ha a bíróság a gyermeket másnál 

helyezi el, a szülők felügyeleti joga szünetel 

[4:186. § (1) bekezdés h) pont]. 

Azt a személyt, akinél a gyermek elhelyezést nyer, 

gyámul kell rendelni, figyelemmel arra, hogy a kiskorú 

gyermek szülői felügyelet hiánya esetén a 4:146. § (1) 

bekezdése alapján gyámság alá tartozik.

A Legfelsőbb Bíróság 17. számú Irányelvének IV. pontja 

ezzel összefüggésben azt rögzíti, hogy mindaddig, míg a 

gyermek nevelésére valamelyik szülő és környezete alkalmas, 

a gyermek más személynél általában nem helyezhető el.

A Legfelsőbb Bíróság számos eseti döntésben mutatott rá arra 

[BH 1993.3.172., BH 1991.4.152.], hogy a gyermek harmadik 

személynél történő elhelyezésére csak valóban kivételesen 

indokolt esetben kerülhet sor, amikor a bíróság a perben 

egyértelműen  bizonyítottnak találja a szülők nevelési 

alkalmatlanságát.

Az ítélkezési gyakorlat nem tekinti harmadik személynél 

elhelyezettnek a gyermeket abban az esetben, ha a szülők 

felhatalmazása folytán a gyermek átmenetileg másnál nevelkedik. 

A szülők - megállapodásuk alapján, közös döntéssel - ugyanis 

akadályoztatásuk esetén bevonhatnak más személyt a gyermek

 nevelésébe, gondozásába, felügyeletébe [PJD.V.260.].” 

(Makai K.: i. m., a 4:169. §-hoz fűzött kommentár)

4:170. § [A szülői felügyelet gyakorlásának és a gyermek 

elhelyezésének megváltoztatása]

(1) A szülői felügyelet gyakorlásának és a gyermek harmadik

 személynél történő elhelyezésének megváltoztatása a bíróságtól 

akkor kérhető, ha azok a körülmények, amelyeken a szülők 

megállapodása vagy a bíróság döntése alapult, utóbb lényegesen

 módosultak, és ennek következtében a megváltoztatás a gyermek 

érdekében áll. Nem hivatkozhat a körülmények megváltozása 

folytán a gyermek érdekére az a szülő, aki a változást felróható

 magatartásával maga idézte elő, így különösen, ha a gyermeket 

jogosulatlanul vette magához vagy tartja magánál.

(2) Ha a közös szülői felügyelet gyakorlása során a szülők már

 nem tudnak együttműködni, a közös szülői felügyeletet 

a bíróság bármelyik szülő kérelmére megszünteti.

„A [Ptk.] a következő pontokon tér el a Csjt. rendelkezéseitől:

  • a bírói gyakorlatnak megfelelően kiegészíti a szabályozást azzal, hogy nem hivatkozhat a körülmények megváltozása folytán a gyermek érdekére az a szülő, aki a változást felróható magatartásával maga idézte elő, így különösen, ha a gyermeket jogosulatlanul vette magához vagy tartja magánál” (Gadó G., Németh A., Sáriné Simkó Á.: i. m. 211. o.)

„A szülői felügyelet gyakorlására vonatkozóan hozott korábbi 

bírói döntés ugyan nem jelent a Pp. 229. §-ának (1) bekezdése

 szerinti ítélt dolgot, anyagi jogerőt, azonban a szülői felügyelet 

gyakorlásának, illetve a gyermek harmadik személynél történő 

elhelyezésének megváltoztatására csak akkor kerülhet sor, ha a 

körülmények lényeges változása miatt a gyermek további megfelelő 

fejlődése addigi környezetében, annál a szülőnél, aki korábban 

feljogosítást nyert a gyermekkel kapcsolatos szülői felügyeleti 

jogok gyakorlására, már nem biztosítható. 

A körülmények lényeges változását tehát a gyermek érdeke 

szempontjából kell vizsgálni.

A szülői felügyelet gyakorlásának megváltoztatása iránti döntés 

során mérlegelni kell, hogy a gyermeknek kiemelkedő érdeke fűződik 

az állandósághoz, az ebből fakadó biztonsághoz, azonban azt is 

vizsgálni szükséges, hogy ez az állandóság, amit az egyik 

szülő háztartásában történő nevelkedés biztosít, a felek megállapodásán, 

illetve a bíróság döntésén alapul-e vagy sem. Nem hivatkozhat a 

körülmények megváltozása folytán a gyermek érdekére 

(ebben a körben az állandóságra) az a szülő, aki a változást 

felróható magatartásával maga idézte elő, a gyermeket jogtalanul 

vette magához vagy tartja magánál. Ezt a Legfelsőbb Bíróság 

több eseti döntése is megerősíti, kimondva, hogy az 

állandóság nem vehető figyelembe annak a szülőnek a javára, 

aki azt önkényes, erőszakos magatartásával a másik szülőnek 

a gyermek életéből való kirekesztés

 szándékával teremti meg [BH 1998.4.180.]. A szülői felügyeleti jog 

gyakorlásának (a gyermekelhelyezésnek) a megváltoztatását 

vonhatja maga után ugyanakkor, ha a gondozó szülő huzamos 

időn keresztül önhibájából nem biztosítja a másik szülő 

kapcsolattartását, igyekszik a gyermeknek a külön élő szülővel való

vérségi kapcsolatát elhalványítani, őt tőle elzárni és elidegeníteni 

[BH 1995.10.579.]. 

A kapcsolattartás akadályozása azonban csak akkor indokolja 

a szülői felügyeleti jog gyakorlásának  (a gyermekelhelyezésnek) 

a megváltoztatását, ha az - egyéb körülményeket is értékelve - 

a gyermek érdekében áll. Az adott ügyben megállapítást nyert, 

hogy bár a gondozó szülő a kapcsolattartást kétségtelenül 

akadályozza, azonban csupán erre tekintettel indokolatlan a 

gyermek kiemelése a megszokott környezetéből, mivel az az 

egyébként is szorongó

 kiskorú biztonságérzetét, érdekét veszélyeztetné 

[BH 2005.5.178-I.].

A szülői felügyelet gyakorlásának (a gyermekelhelyezésnek) 

megváltoztatására vonatkozó szempontokat a Legfelsőbb 

Bíróság 17. számú Irányelvének továbbra is irányadó V. 

pontja összegzi.”

(Makai K.: i. m., a 4:170. §-hoz fűzött kommentár)

4:171. § [A szülői felügyelet gyakorlásának rendezése és a 

gyermek harmadik személynél történő elhelyezése iránti per]

(1) A szülői felügyelet gyakorlásának rendezése, a felügyelet,

 az egyes felügyeleti jogok gyakorlásának megváltoztatása, 

a gyermek harmadik személynél történő elhelyezése és az 

elhelyezés megváltoztatása iránt a szülő és a gyámhatóság 

indíthat pert.

(2) A pert - a (3) bekezdésben foglalt kivétellel - a szülőnek a 

másik szülő ellen, a gyámhatóságnak mindkét szülő ellen 

meg kell indítania.

(3) A harmadik személynél történt elhelyezés megváltoztatása

 iránti pert az ellen a személy ellen kell megindítani, akinél a 

gyermeket elhelyezték.

(4) A bíróságnak az eljárása során - elháríthatatlan akadály esetét 

kivéve  - mindkét szülőt meg kell hallgatnia. Indokolt esetben, 

vagy ha azt a gyermek maga kéri, közvetlenül vagy szakértő útján 

meg kell hallgatnia a gyermeket is. 

Ha a gyermek a tizennegyedik életévét betöltötte, szülői 

felügyeletére és elhelyezésére vonatkozó döntés egyetértésével

 hozható, kivéve, ha a gyermek választása a fejlődését 

veszélyezteti.

„A [Ptk.] a következő pontokon tér el a Csjt. rendelkezéseitől:

  • megváltozik a jogintézmény elnevezése, a „szülői felügyelet gyakorlásának rendezéséről” szól; rendelkezése a (4) bekezdés a szülők és a gyermek meghallgatásáról, véleményének figyelembevételéről.
  • az ügyész számára nem biztosít perindítási jogot;
  • új rendelkezése az alperesi legitimációról szóló (2)–(3) bekezdés (a Pp. szabályozza);
  • új rendelkezése a (4) bekezdés a szülők és a gyermek meghallgatásáról, véleményének figyelembe vételéről.” (Gadó G., Németh A., Sáriné Simkó Á.: i. m. 211. o.)

„A 4:171. § eljárásjogi vonatkozású rendelkezéseket tartalmaz 

a szülői felügyelet gyakorlásával kapcsolatos perekre nézve. 

Korábban a Csjt. csak azt határozta meg, hogy ki indíthat pert

 a szülői felügyelet gyakorlásának rendezése 

(akkori elnevezéssel: a gyermek elhelyezése), annak 

megváltoztatása, illetve a gyermek harmadik személynél 

történő elhelyezése, valamint az elhelyezés 

megváltoztatása iránt. 

Ehhez képest az (1) bekezdés a felperesi, 

a (2)-(3) bekezdés pedig az alperesi legitimációt egyaránt

 rögzíti.

A pert főszabályként a szülőnek a másik szülővel szemben 

kell megindítania. 

A szülő a pert személyesen indíthatja meg, feltéve, hogy 

a cselekvőképességét a bíróság a szülői felügyelet 

gyakorlására vagy perindítási jogára vonatkozóan részlegesen 

nem korlátozta [2:19-2:20. §§]. Amennyiben a gyámhatóság 

a felperes, az alperes a két szülő.

A gyermek meghallgatása

A CSJK nem állapít meg olyan életkort, amelynek betöltését 

követően a gyermeket mindenképpen meg kell hallgatni. Ez 

mindig az ügy jellegétől, a gyermek fejlettségétől függ. 

A bíróság felelőssége, hogy eldöntse: mikor indokolt a gyermek

 személyes részvétele, meghallgatása, illetve mikor szükséges 

pszichológus szakértő útján tájékozódni a gyermek 

véleményéről, kötődéséről.

A CSJK nem tartalmazza a Csjt. azon szabályát, mely szerint 

a bíróság a gyermeknek az elhelyezésével kapcsolatos 

álláspontjáról a szülők erre vonatkozó egyező nyilatkozata

 útján is tájékozódhat.

Korábban, a Csjt. vonatkozó rendelkezésének beiktatásakor

 kérdésként merült fel, hogy a gyermek perbeli jogállása hogyan

 értékelhető meghallgatása esetén.

A gyermek érdekeltként történő meghallgatása során 

felmerült kérdésekkel kapcsolatban, ezért a gyermekbarát 

igazságszolgáltatás megvalósulásához kapcsolódó egyes törvények

 módosításáról szóló 2012. évi LXII. törvény 31. §-a hatályon kívül 

helyezte a Pp. 279. §-ának (4) bekezdését, és 2012. június 29-i 

hatállyal - fontosságának és súlyának megfelelően - részletesen

 újraszabályozta, 

kiegészítette a kiskorú gyermekre mint érdekeltre vonatkozó 

rendelkezéseket a Pp. 65/A-65/B. §-ban.

Érdemben a Pp. új 65/A. §-ának (1) bekezdése megismétli a 

Pp. 279. §-ának (4) bekezdését. A bíróság úgy is határozhat, 

hogy a gyermeket a házastársak távollétében hallgatja meg.

A gyermek érdekeltkénti meghallgatásának megfelelő légkörben, 

a gyermek számára érthető módon kell megtörténnie.

A Pp. 65/B. §-a ugyanakkor részletesen szabályozza, hogy 

ki és milyen módon tehet fel kérdéseket a gyermeknek, illetve, 

hogy a gyermek a válaszadást megtagadhatja, melyről őt 

előzetesen tájékoztatni kell.” 

(Makai K.: i. m., a 4:171. §-hoz fűzött kommentár)

4:172. § [Közvetítés a szülői felügyelet gyakorlásának 

rendezése iránti perben]

A bíróság indokolt esetben kötelezheti a szülőket, hogy a 

szülői felügyelet megfelelő gyakorlása és az ehhez szükséges 

együttműködésük biztosítása érdekében - ideértve a különélő 

szülő és a gyermek közötti kapcsolattartást - közvetítői 

eljárást vegyenek igénybe.

„A [Ptk.] új rendelkezése, a Csjt. nem tartalmazza a kötelező mediáció elrendelésének lehetőségét.” (Gadó G., Németh A., Sáriné Simkó Á.: i. m. 212. o.)

„A CSJK a házassági bontóperrel összefüggésben csak lehetőségként

 említi a vitás kérdések rendezése érdekében a konfliktuskezelő, 

vitarendező közvetítői eljárás igénybevételét, melynek célja harmadik

 személy (közvetítő) bevonásával mindkét fél számára elfogadható 

megoldás kimunkálása. A közvetítésre a felek elhatározásából és a 

bíróság kezdeményezésére egyaránt sor kerülhet [4:22. §].” 

(Makai K.: i. m., a 4:172. §-hoz fűzött kommentár)

 

Elérhetőség

Gyerekelhelyezési tanácsadás - gyerekelhelyezés.hu

+36-70-3335391

© 2015 Minden jog fenntartva.

Készíts ingyenes honlapotWebnode