XII. cím: A szülői felügyelet
XVII. Fejezet: A szülői felügyelet tartalma
2.1. A gyermek nevének meghatározása
4:150. § [A gyermek nevének meghatározása]
(1) A gyermek - szüleinek megállapodása szerint - apjának
vagy anyjának születési vagy házasságkötéssel szerzett
családi nevét viseli. Ha a szülők nem kötöttek házasságot,
a gyermek nem viselheti az anyja más személlyel kötött
házassága folytán viselt nevét, ha azt az anya a
házasságra utaló toldással viseli. A gyermek családi névként
szüleinek összekapcsolt családi nevét is viselheti, akkor is,
ha a szülők a házasságkötés után családi nevüket nem
kapcsolták össze vagy a szülők nem kötöttek házasságot.
A gyermek családi neve legfeljebb kéttagú lehet.
(2) A házasságban élő szülők valamennyi, a házasság
fennállása alatt született közös gyermekének kizárólag azonos
családi neve lehet, kivéve, ha a szülők a házasság fennállása alatt
családi nevüket módosították. Közös házassági nevet viselő
házastársak gyermeke a szülők közös házassági nevét viselheti.
Ha a szülők egyike viseli házassági névként kettőjük
összekapcsolt családi nevét, a gyermek -
a szülők megállapodása alapján - a másik szülő házasságra
utaló toldást nem tartalmazó nevét vagy
a szülők összekapcsolt családi nevét viseli.
(3) Ha nincs olyan személy, akit a gyermek apjának
kell tekinteni, a gyermek az anyja születési vagy
házasságkötéssel szerzett családi nevét viseli,
kivéve, ha az anya a férje teljes nevét vagy
családi nevét a házasságra utaló toldással viseli.
(4) Az anya a gyámhatóságnál kezdeményezheti, hogy a
születési anyakönyvbe kiskorú gyermeke apjaként képzelt
személyt jegyezzenek be. Az anya a képzelt személy
apaként való bejegyzésére irányuló eljárás során
dönthet arról, hogy a gyermek a továbbiakban a
képzelt apa családi nevét viseli. Erre vonatkozó nyilatkozata
hiányában a gyermek az anya családi nevét viseli tovább.
(5) Ha nincs olyan személy, akit a gyermek apjának
kell tekinteni, a gyermek a nagykorúvá válását követően
kérheti, hogy a születési anyakönyvbe -
ha arra korábban nem került sor - apjaként képzelt
személyt jegyezzenek be, és kezdeményezheti
a korábban bejegyezett képzelt apa nevének törlését is.
Ebben az esetben arról is nyilatkozhat, hogy a továbbiakban
viselni kívánja-e a képzelt apa családi nevét.
(6) A gyermek utónevét a szülők határozzák meg.
„A [Ptk.] a következő pontokon tér el a Csjt. rendelkezéseitől:
- részletesebben rendelkezik a gyermek nevének meghatározásáról;
- a Csjt.-től eltérően nem csak házasságban élő szülők gyermekének biztosítja, hogy családi névként a szülők összekapcsolt családi nevét viselje akkor is, ha a szülők családi nevüket a házasságkötés után nem kapcsolták össze;
- kiegészíti a házasságban élő szülők névviselése szabályait;
- eltérően a Csjt 41. § (1) bekezdésében foglaltaktól, képzelt apa bejegyzésére csak az anya kérelmére kerülhet sor;
- új rendelkezés az (5) bekezdés szerinti szabály.” (Gadó G., Németh A., Sáriné Simkó Á.: i. m. 206. o.)
„A szülőknek a gyermek nevéről (családi nevéről és utónevéről)
tehát közösen kell dönteniük, megállapodásuk hiányában pedig
erről a gyámhatóság határoz, akár a szülői felügyeletet közösen
gyakorló szülőkről van szó [4:151. § (1) bekezdés a) pont],
akár különélő szülőkről [4:175. § (3) bekezdés].Házasságkötés
hiányában erre eddig nem volt lehetőség, figyelemmel arra is,
hogy az élettársak egyébként nem jogosultak családi nevük
összekapcsolására. A korábbiakhoz képest az új szabály
tekintettel van arra, hogy számos gyermek olyan élettársi
kapcsolatból származik, ahol a szülők gyermekük
családi nevének meghatározása során az összetartozásukat
- a házastársakhoz hasonlóan - ilyen módon is kifejezésre
kívánják juttatni.”
(Makai K.: i. m., a 4:150. §-hez fűzött kommentár)
4:151. § [Gyámhatósági névmegállapítás]
(1) A gyámhatóság állapítja meg a gyermek nevét, ha
a) a szülői felügyeletet közösen gyakorló szülők
a gyermek családi és utónevének meghatározásával kapcsolatos
megállapodásukat a gyámhatóság felhívásától számítva
harminc napon belül nem jelentik be; vagy
b) a gyermek mindkét szülője ismeretlen.
(2) A gyámhatóság állapítja meg a gyermek utónevét, ha a
szülői felügyeleti jogot az a szülő gyakorolja, aki az
anyakönyvvezető vagy a gyámhatóság felhívása ellenére
a gyermek utónevét - a felhívás közlésétől számított
harminc napon belül - nem határozza meg.
„A [Ptk.] új rendelkezése szól a gyámhatósági névmegállapítás szabályairól, eddig erről kormányrendeleti szinten a Gyer. rendelkezett.” (Gadó G., Németh A., Sáriné Simkó Á.: i. m. 206. o.)
Vissza a tartalomjegyzékhez
2.2. A gyermek gondozása és nevelése
4:152. §
[A gyermek gondozása, lakóhelyének és tartózkodási
helyének meghatározása]
(1) A szülők joga és kötelezettsége, hogy a gyermeket gondozzák,
a gyermek megélhetéséhez és felnevelkedéséhez szükséges
feltételeket biztosítsák.
(2) A szülők a saját háztartásukban kötelesek a gyermekük
lakhatását biztosítani. A gyermek lakóhelye - ha a bíróság vagy
a gyámhatóság eltérően nem rendelkezik - a szülei lakása
akkor is, ha a gyermek átmenetileg máshol tartózkodik.
(3) A szülő vagy a gyámhatóság a gyermek kiadását
követelheti attól, aki a gyermeket jogtalanul tartja magánál.
(4) A tizenhatodik életévét betöltött gyermek a szülők
lakóhelyét vagy a szülők által kijelölt más tartózkodási
helyet a gyámhatóság jóváhagyásával a szülők
beleegyezése nélkül elhagyhatja, ha az az érdekeivel
nem ellentétes. A szülők lakóhelyének vagy a szülők
által kijelölt más tartózkodási hely elhagyása önmagában a
szülői felügyeletet - a személyes gondozás és nevelés kivételével
- nem érinti. (5) A gyermek huzamos időn át - így
tanulmányok folytatása,
munkavállalás vagy más hasonló célból - önállóan vagy
egyik szülőjével mindkét szülő egyetértésével
tartózkodhat külföldön.
(6) A gyermek letelepedés céljából történő külföldre távozásához
erre vonatkozó szülői engedély szükséges.
„A [Ptk.] a következő pontokon tér el a Csjt. rendelkezéseitől:
- az (5)–(6) bekezdés új rendelkezésként differenciáltan szól a gyermek külföldre távozása, illetve az azzal kapcsolatos szülői engedélyezés szabályairól.
- a (6) bekezdés a Csjt. 77. § (3) bekezdésétől eltérően a gyermek letelepedés céljából történő külföldre távozását nem köti gyámhatósági engedélyhez.” (Gadó G., Németh A., Sáriné Simkó Á.: i. m. 207. o.)
„A gyermek kiadása iránti eljárás a törvényes lakóhely
biztosítása érdekében
A jelenlegi jogszabályi "környezet" egyértelműen
kifejezésre juttatja, hogy nem gyermekelhelyezésről van szó,
hanem a kiskorú lakó-, illetve tartózkodási helyének erőszakos,
a szülői felügyeletet gyakorló szülő egyetértését,
beleegyezését mellőző, jogellenes megváltoztatásáról,
illetve annak akadályozásáról, hogy a gyermek a
szülői felügyeleti jogokat gyakorló szülő otthonába,
lakóhelyére kerülhessen.
Ez a rendelkezés - tágabb értelemben - összhangban áll
a gyermekek jogellenes elvitelével (is) foglalkozó, a
Tanács 2003. november 27-i 2201/2003/EK rendeletében
(Brüsszel-II. A. Rendelet) foglaltakkal, illetve az 1986. évi
13. törvényerejű rendelettel kihirdetett 1980. október 25-én kelt,
a gyermekek jogellenes külföldre vitelének polgári vonatkozásairól
szóló egyezménnyel (Hágai Egyezmény). Ezen nemzetközi
dokumentumok a gyermek szokásos tartózkodási helyéről
más államba történő jogellenes elvitelhez fűznek szankciót,
visszaviteli kötelezettséget, mely a CSJK szóhasználatát tekintve
elsődlegesen a gyermeknek a szülői felügyeletet gyakorló szülővel
közös lakóhelyét, illetve a vele együttes huzamos
tartózkodási helyét jelenti.
A gyermek külföldi utazása, tartózkodása
A gyakorlatban vitatott volt, hogy a rövid tartamú,
a gyermekkel közös külföldre utazás, külföldi nyaralás joga,
lehetősége megilleti-e a különélő, kapcsolattartásra feljogosított szülőt,
a gondozó szülő vagy a gyámhatóság jóváhagyása nélkül vagy sem.
Ezt a kérdést rendezi a 4:180. § (2) bekezdése, mely
szerint a kapcsolattartás joga - a kapcsolattartásra
meghatározott időtartam alatt - kiterjed arra is, hogy a
szülő a gyermeket ebben az időszakban külföldre vigye, feltéve,
hogy a bíróság vagy a gyámhatóság a gyermek érdekében
eltérően nem rendelkezik.
Az (5) bekezdés úgy rendelkezik, hogy a gyermek
huzamos idejű - tanulmányok folytatása érdekében,
munkavállalás vagy más hasonló célból történő -
külföldi tartózkodása, akár önállóan, akár valamelyik
szülővel együttesen kerülne is erre sor, csak mindkét szülő
egyetértésével lehetséges, a gyermek huzamos
külföldön tartózkodásának tehát ez a feltétele.
Az (5) bekezdés ezért a külföldön tartózkodás céljához kötötten
(pl.: a gyermek egy iskolaévet angol nyelvterületen kíván
végezni) írja elő a különélő szülő hozzájárulásának
szükségességét, mely mindig belátható időtartam, ami
lehet hat hónap, de akár két év is, és a külön élő szülő által
is megismerhető, ellenőrizhető tartózkodási helyet jelent.
A lényeg, hogy átmeneti jellegű külföldön tartózkodásról
legyen szó, a gyermek lakóhelye (a nemzetközi
egyezmények nyelvén: szokásos tartózkodási helye)
változatlanul Magyarország maradjon.
Noha az (5) bekezdés kifejezetten a gyermek külföldön való
huzamos időtartamú tartózkodásához írja elő mindkét szülő
egyetértését, közös döntését, a 4:175. § (2) bekezdése a
gyermek sorsát érintő lényeges kérdések között nevesíti azt is
, amikor a gyermek a szülőjével azonos lakóhelyen kívüli
(magyarországi) tartózkodási helyéről kell dönteni.
Akár erről az esetről van szó, akár a gondozó szülővel közös
vagy önálló huzamos külföldi tartózkodásáról, egyaránt
a szülők közös döntése szükséges. Ennek hiányában pedig,
vita esetén a gyámhatóság dönt a 4:166. § alapján.
Letelepedési célú külföldre távozás
A fentiektől különböző eset, tényállás, amikor a gyermek
letelepedés céljából való külföldre távozásáról, tehát
"végleges" külföldre költözésről van szó, pl. a
gyermeket gondozó szülő újabb házasságot köt egy
másik államban élő személlyel és "családegyesítés" céljából
a gyermekkel együtt hozzá kíván költözni.
Ebben az esetben a másik szülőnek nem egyszerűen
a gyermek huzamos külföldön tartózkodásához,
hanem kifejezetten a külföldön történő letelepedéshez kell
hozzájárulnia. Ezen információ visszatartása, a vonatkozó
törvényi rendelkezés kijátszása a gyermek jogellenes elvitelének
megállapítását és visszavitelének elrendelését vonhatja
maga után a Brüsszel-II. A. Rendelet, illetve Hágai Egyezmény
rendelkezéseinek megfelelően. A szülők megállapodása,
a külön élő szülő külföldi letelepedéshez adott
engedélye esetén ugyanakkor már nincsen szükség
a gyámhatóság jóváhagyására.”
(Makai K.: i. m., a 4:152. §-hoz fűzött kommentár)
4:153. § [A gyermek nevelésének és életpályájának
megválasztása]
(1) A szülők jogosultak a gyermek nevelésének módját
megválasztani.
(2) A gyermek képességei figyelembevételével a szülők és
a gyermek közösen döntik el, hogy a gyermek milyen
életpályára készüljön.
(3) Az életpálya kijelölésével és ezzel összefüggésben a
gyermek taníttatásával, iskolájának megválasztásával
kapcsolatban a szülő és a gyermek között felmerülő
vitában a gyámhatóság dönt.
„A gyermek nevelésének és életpályája megválasztásának szabályozása tartalmilag azonos a két törvénykönyvben.” (Gadó G., Németh A., Sáriné Simkó Á.: i. m. 207. o.)
„A 4:166. § ezért rögzíti, hogy a gyermek nevelésével összefüggő
lelkiismereti és vallásszabadság körébe tartozó kérdésekről a
gyámhatóság még a szülők közötti vita esetén sem dönthet.
A szülők világnézeti, az általuk gyakorolt vallás tanai,
hitelvei nem tartoznak a szülői felügyelete gyakorlására
(a gyermekelhelyezésre) vonatkozó perre sem, azok a jogvita
elbírálása során nem vonhatók a bírói mérlegelés körébe
[BH 2001.10.479.].
Az életpálya kijelölése, meghatározása a nevelésen belüli
szűkebb, konkrétabb kategória. Azt, hogy a gyermek milyen
életpályára lépjen és ennek érdekében a taníttatása hol,
hogyan folyjék, milyen típusú iskolában, a szülők (akár együtt,
akár külön élnek) és a gyermek közösen határozzák meg,
vitájuk esetén pedig a gyámhatóság dönt.”
(Makai K.: i. m., a 4:153. §-hoz fűzött kommentár)
4:154. § [A gyermekekkel tényleges családi kapcsolatban álló
személy részvétele a gyermek gondozásában
és nevelésében]
A gyermek gondozása, nevelése során egyes jogok és
kötelezettségek gyakorlásában - a felügyeletet gyakorló
szülő hozzájárulásával - részt vehet az a személy,
akinek saját vagy a szülővel közös háztartásában
a gyermek huzamos időn át nevelkedik.
„A [Ptk.] új rendelkezése, a Csjt. nem tartalmazza, hogy a gyermekkel tényleges családi kapcsolatban álló személy miként vehet részt a gyermek gondozásában és nevelésében.” (Gadó G., Németh A., Sáriné Simkó Á.: i. m. 207. o.)
„A gyermekkel tényleges családi kapcsolatban álló személy
tipikusan a szülői felügyeletet gyakorló szülő újabb házastársa,
illetve élettársa, aki többnyire szívesen vállal szerepet,
nyújt segítséget a gyermek gondozásában, nevelésben.
A CSJK ezért kifejezetten lehetővé teszi, hogy ezt a jövőben
- a szülő felügyeletet gyakorló szülő hozzájárulásával -
törvény által is elismerten tehesse meg, tehát a gyermek
nevelésével, gondozásával kapcsolatos egyes jogokat és
kötelezettséget a szülői felügyeletet gyakorló szülő jogán,
de önállóan elláthasson.
A CSJK az érintett személy gondozásban, nevelésben való
részvételével kapcsolatban írásbeli megállapodást,
gyámhatósági jóváhagyást nem ír elő. A szabályozás célja,
hogy a közreműködés a szülő és a gyermekkel ténylegesen
családi kapcsolatban álló személy belső viszonyában,
akár informálisan kerüljön kialakításra.
A feladatok részleges megosztása a gondozó
szülő felügyeleti jogát nem érinti, ugyanakkor a külön élő
szülő nem teheti vitássá, nem "vétózhatja meg" a tényleges
családi kapcsolatban álló személy közreműködését, feltéve,
hogy az a gyermek fejlődését nem veszélyezteti.”
(Makai K.: i. m., a 4:154. §-hoz fűzött kommentár)
Vissza a tartalomjegyzékhez
2.3. A gyermek vagyonának kezelése
4:155. § [A gyermek vagyonának kezelői]
(1) A szülői felügyeletet gyakorló szülők joga és
kötelezettsége, hogy gyermekük minden olyan vagyonát
kezeljék, amely e törvény szerint nincs kivéve
a kezelésük alól.
(2) Ha a gyermek azzal a kikötéssel kapott vagyont, hogy
azt szülei nem kezelhetik, a gyámhatóság - a vagyont juttató
személy javaslatának figyelembevételével - a vagyon kezelésére
gyámot rendel ki (a továbbiakban: vagyonkezelő gyám). Ha a
vagyont juttató harmadik személy a vagyon kezeléséből az
egyik szülőt kizárta, a vagyont a vagyonkezelésre egyébként
jogosult másik szülő kezeli.
„A [Ptk.] a következő pontokon tér el a Csjt. rendelkezéseitől:
- rendelkezik a vagyonkezelő gyám kirendeléséről;
- szabályozza, hogy ha a vagyont juttató harmadik személy a vagyon kezeléséből az egyik szülőt zárta ki, a vagyont a vagyonkezelésre
egyébként jogosult másik szülő kezeli.” (Gadó G., Németh A., Sáriné Simkó Á.: i. m. 207. o.)
„A szülői vagyonkezelés alól kivett vagyon kezelése
Az (1) bekezdés - a korábbi szabályozással egyezően
- a szülői felügyeletet gyakorló szülő jogaként és egyben
kötelezettségeként nevesíti a gyermek vagyonának
teljes körű kezelését, kivéve azt a vagyont (vagyonrészt),
amit a törvény kifejezetten kivesz a kezelése alól.
Ez utóbb körbe tartozik a (2) bekezdés szerint az a vagyon,
amit a gyermek azzal a kikötéssel kapott, hogy azt
a szülei nem kezelhetik, de az a vagyon is, amivel a
gyermek a Ptk. értelmében maga rendelkezik. Ilyen a 2:12. §
(2) bekezdés c) pontja értelmében a korlátozottan cselekvőképes
kiskorú munkával szerzett jövedelme, melynek erejéig akár
kötelezettséget is vállalhat. A munkával szerzett jövedelmen
nem csupán a munkabér, hanem az egyéb, bérjellegű
juttatás is értendő.
Törvényi kivételt jelent továbbá a szülői vagyonkezelés alól
az a vagyon, amelyet a szülő a gyámhatóságnak -
az erre kötelező határozat alapján - átadott [4:159. § a) pont].
Ha a gyermek azzal a kikötéssel kapott vagyont, hogy azt a
szülei nem kezelhetik, ez természetesen nem jelenti azt,
hogy ez a vagyon felügyelet nélkül marad. A (2) bekezdés
- részben a Gyer. szabályait beemelve - ezért kimondja,
hogy ilyen esetben a gyámhatóság - a vagyont juttató személy
javaslatát figyelembe véve - a vagyon kezelésére
ún. vagyonkezelő gyámot rendel. Erre értelemszerűen
nincsen szükség, ha a vagyont juttató személy
a vagyonkezelésből csak az egyik szülőt zárta ki.”
(Makai K.: i. m., a 4:155. §-hoz fűzött kommentár)
4:156. § [A szülő egyedüli vagyonkezelői joga]
(1) A szülői felügyeletet közösen gyakorló szülők kölcsönösen
vagy külön-külön meghatalmazást adhatnak egymásnak
arra vonatkozóan, hogy a gyermek vagyonát
az egyik szülő a másik helyett kezelje. A meghatalmazás
akkor érvényes, ha közokiratba vagy ügyvéd által
ellenjegyzett magánokiratba foglalták.
(2) A gyermek nevében eljáró szülőt a kisebb jelentőségű
vagyonjogi szerződések megkötésénél jóhiszemű
harmadik személyek olyannak tekinthetik, mint aki
a másik szülő meghatalmazottjaként is eljár.
(3) Ha azt a gyermek érdekei indokolják, a gyámhatóság
a szülői felügyeletet közösen gyakorló szülők közül kijelölheti
azt a szülőt, aki a gyermek vagyonának kezelője.
„A szülő egyedüli vagyonkezelői jogára vonatkozó szabályozás tartalmilag azonos a két törvénykönyvben.” (Gadó G., Németh A., Sáriné Simkó Á.: i. m. 208. o.)
4:157. § [A gyermek vagyonának és jövedelmének felhasználása]
(1) A szülők a gyermek vagyonából eredő jövedelemnek
azt a részét, amely a vagyon terheinek kifizetése után fennmarad,
a gyermek indokolt szükségleteire kötelesek fordítani.
(2) A szülők a gyermek eltartásának fedezése céljából
a gyermek vagyonának állagát e törvénynek a gyermek
tartására vonatkozó rendelkezései szerint vehetik igénybe.
(3) Ha a gyermek szülője háztartásában nevelkedik és
keresménnyel rendelkezik, a szülő igényelheti, hogy a
háztartás költségeihez megfelelő mértékben járuljon hozzá.
„A [Ptk.] a következő pontokon tér el a Csjt. rendelkezéseitől:
- az (1) bekezdés kisebb kiegészítéseket tartalmaz a Csjt. 83. § (1) bekezdéséhez képest;
- a (2) bekezdés a Csjt. 83. § (2) bekezdésétől eltérően a gyermek vagyonának a gyermek eltartására történő igénybevételével kapcsolatban a gyermek tartására vonatkozó rendelkezésekre utal.” (Gadó G., Németh A., Sáriné Simkó Á.: i. m. 208. o.)
„A 4:157. § lényegében a Csjt. szabályozásának megfelelően
[Csjt. 83. § (1) bekezdés, 85. §], kisebb pontosításokkal fenntartja
azt a rendelkezést, hogy a gyermek nettó jövedelmét, tehát azt a
vagyontömeget, amely a vagyon terheinek kifizetése után fennmarad,
a gyermek indokolt szükségleteire kell fordítani.
Noha a kiskorú gyermek tartásra való rászorultságát a
4:214. § értelmében vélelmezni kell és eltartásáról elsődlegesen
a szülei kötelesek gondoskodni, ez a szabály a 4:215. §
(1) bekezdése szerint nem irányadó, ha a gyermek indokolt
szükségletét munkával szerzett keresménye vagy jövedelme fedezi.
Ezzel állnak összhangban az (1) bekezdésben kifejtettek.
Lehetséges azonban olyan eset is, amikor a vagyon jövedelme
a gyermek indokolt szükségleteinek fedezésére, eltartására
nem elegendő, és a szülők a saját szükséges tartásuk
korlátozásával sem képesek a kiskorú gyermekük tartását biztosítani.
Ezért a (2) bekezdés a 4:215. § (2) bekezdésével összhangban
kimondja, hogy a szülők a gyermek eltartásának fedezése
céljából a gyermek vagyonának állagát a Ptk.-nak a
gyermek tartásra vonatkozó rendelkezéseivel összhangban,
az ott rögzítetteknek megfelelően igénybe vehetik.”
(Makai K.: i. m., a 4:157. §-hez fűzött kommentár)
4:158. § [A szülő felelőssége a vagyonkezelésért]
(1) A szülők gyermekük vagyonát biztosítékadás és
számadás kötelezettsége nélkül kezelik.
(2) A szülők gyermekük vagyonának kezelése során
a rendes vagyonkezelés szabályai szerint, ugyanazzal
a gondossággal kötelesek eljárni, mint saját ügyeikben.
Ha e kötelezettségüket szándékosan vagy súlyos
gondatlanságból megszegik, az ezzel okozott kárt
a szerződésen kívül okozott károk megtérítéséért való
felelősség szabályai szerint kötelesek megtéríteni.
„A [Ptk.] a következő pontokon tér el a Csjt. rendelkezéseitől:
- nem rendelkezik a szülők vagyon állagáról való számadási kötelezettségéről a kezelés megszűnésekor.
- a (2) bekezdés kisebb kiegészítést, pontosítást tartalmaz a Csjt. 82. § (1) bekezdéséhez képest, figyelemmel a szerződésszegéssel és a szerződésen kívül okozott károkért való felelősségre vonatkozó szabályok változásaira, valamint arra, hogy a Csjt. csak arról rendelkezik, a szülők a vagyonkezelés során nem mentesülnek a súlyos gondatlanságért való felelősség alól.” (Gadó G., Németh A., Sáriné Simkó Á.: i. m. 208. o.)
„A Csjt.-ben foglaltakhoz képest változatlan rendelkezés,
hogy a szülők a gyermek vagyonát főszabályként
biztosítékadás és számadás kötelezettsége nélkül
kezelik, a rendes vagyonkezelés szabályai szerint.
Ha ezen kötelezettségüket szándékosan vagy
súlyos gondatlanságból megszegik, a Ptk.
Hatodik Könyvének, Negyedik Részében szabályozott,
a szerződésen kívül okozott károk megtérítésére
való felelősség szabályai szerint
kötelezhetők az ezzel okozott kár megtérítésére.
A vagyonkezelői kötelezettség súlyos megsértése azt is
maga után vonhatja, hogy a gyámhatóság a szülőt a
4:159. § b) pontja alapján biztosíték adására kötelezi,
illetve vele szemben a 4:159. § e) pontjában szabályozott,
a vagyonkezelői jog korlátozását jelentő intézkedést hoz.”
(Makai K.: i. m., a 4:158. §-hoz fűzött kommentár)
4:159. § [A szülők vagyonkezelői jogának korlátozása]
Ha a szülői felügyeletet gyakorló szülők gyermekük
vagyonának kezelése tekintetében kötelességüket a gyermek
érdekeit súlyosan sértő módon nem teljesítik, a gyámhatóság
indokolt esetben
a) elrendelheti a gyermek pénzének és értéktárgyainak
a gyámhatóság részére történő átadását, ha azokat a
rendes vagyonkezelés szabályai szerint készen tartani nem kell;
b) a szülőket biztosítékadásra kötelezheti;
c) a vagyonkezelést rendszeres felügyelete alá vonhatja;
d) kötelezheti a szülőket, hogy a vagyonkezelésről úgy
adjanak számot, mint a gyám; illetve
e) a szülőktől a vagyonkezelés és a vagyoni ügyekben való
képviselet jogát egyes vagyoni ügyekre vagy az ügyek
meghatározott csoportjára nézve korlátozhatja vagy megvonhatja.
„A [Ptk.] a következő pontokon tér el a Csjt. rendelkezéseitől:
- arra az esetre ír elő szankciókat, ha a szülők gyermekük vagyonának kezelése tekintetében kötelességüket a gyermek érdekeit súlyosan sértő módon nem teljesítik;
- új szankcióként rendelkezik a gyermek vagyontárgyainak átadásáról.” (Gadó G., Németh A., Sáriné Simkó Á.: i. m. 209. o.)
„Hangsúlyozást érdemel, hogy a 4:159. §-ban felsorolt
intézkedések megtételére "preventív jelleggel" nem
kerülhet sor, csak ha a szülő erre okot szolgáltatott.
Erre figyelemmel a Csjt.-ben, illetve a Gyer.-ben foglaltakkal
szemben pl. megszűnt a szülőnek az az általános jellegű
kötelezettsége, hogy a gyermek pénzét és értéktárgyait
"beszolgáltassa" a gyámhatósághoz. A vagyontárgyak
átadására csak szankciós jelleggel, akkor kerülhet sor,
ha a szülők gyermekük vagyonának kezelése során k
ötelezettségüket a gyermek érdekeit súlyosan sértő módon
nem teljesítik."
(Makai K.: i. m., 4:159. §-hoz fűzött kommentár)
4:160. § [A gyermek vagyonának kiadása]
Ha a szülők vagyonkezelői joga megszűnik, kötelesek
gyermekük vagyonát kiadni a nagykorú gyermeknek
vagy annak, akinek kezelése alá a vagyon kerül.
„A gyermek vagyonának kiadása tekintetében a szabályozás tartalmilag azonos a két törvénykönyvben.” (Gadó G., Németh A., Sáriné Simkó Á.: i. m. 209. o.)
Vissza a tartalomjegyzékhez
2.4. A gyermek törvényes képviselete
4:161. § [A gyermek törvényes képviselete]
(1) A szülői felügyeletet gyakorló szülők joga és kötelezettsége,
hogy gyermeküket személyi és vagyoni ügyeiben képviseljék.
(2) A vagyonkezelői joggal nem rendelkező szülő a gyermek
vagyoni ügyeiben törvényes képviselőként nem járhat el.
„A gyermek törvényes képviseletének szabályozása tartalmilag azonos a két törvénykönyvben.” (Gadó G., Németh A., Sáriné Simkó Á.: i. m. 209. o.)
4:162. § [A szülői törvényes képviselet kizártsága
a jognyilatkozat személyessége miatt]
A szülő képviseleti joga nem terjed ki a gyermeknek
azokra a jognyilatkozataira, amelyeket jogszabály szerint
kizárólag személyesen lehet megtenni.
„A [Ptk.] új rendelkezése, a Csjt. nem tartalmazza, hogy a szülő képviseleti joga nem terjed ki a gyermeknek azokra a jognyilatkozataira, amelyeket jogszabály szerint kizárólag személyesen lehet megtenni.” (Gadó G., Németh A., Sáriné Simkó Á.: i. m. 209. o.)
„A szülő törvényes képviseleti joga nem abszolút. Bizonyos esetekben
tehát a jogszabály a már korlátozottan cselekvőképes kiskorú
saját nyilatkozatát kívánja meg. Ilyen ún. legszemélyesebb
nyilatkozat pl. a 16. életévét betöltött gyermeknek a
házasságkötésével kapcsolatos nyilatkozata, vagy a
14. életévét betöltött gyermek hozzájárulása az örökbefogadásához,
a rá vonatkozó apai elismeréshez [4:101. § (5) bekezdés,
4:120. § (2) bekezdés], vagy az a lehetőség, hogy önállóan
tehet közvégrendeletet [7:14. § (4) bekezdés].
Speciális rendelkezést tartalmaz az egészségügyről szóló
1997. évi CLIV. törvény 16-23. §-a a gyermek egészségügyi
kezelésével összefüggő döntések meghozatalával kapcsolatban.
A cselekvőképtelen kiskorú gyermek vonatkozásában a kezeléshez,
a szükséges orvosi beavatkozásokhoz történő hozzájárulást a
szülői felügyeletet, törvényes képviseletet ellátó szülők gyakorolják.
A szülő nyilatkozata nem érintheti hátrányosan a kiskorú beteg
egészségi állapotát. Ha a szülő a gyermek életfenntartó, életmentő
kezelését visszautasítja, az egészségügyi intézménynek bírósághoz
kell fordulnia a beleegyezés bíróság által történő pótlása iránt.
Amennyiben a gyermek már korlátozottan cselekvőképes,
egészségügyi jognyilatkozatot maga is tehet a szülő
(törvényes képviselő) beleegyezésével. Amennyiben pedig a
kiskorú gyermek a 16. életévét már betöltötte, az egészségügyről
szóló törvény értelmében megnevezhet olyan cselekvőképes
személyt, aki helyette az egészségügyi beavatkozással,
gyógykezelésével kapcsolatban a beleegyezés, illetve a kezelés
visszautasításának jogát gyakorolja. Ez a személy természetesen
más is lehet, mint a törvényes képviseletét ellátó szülő.”
(Makai K.: i. m., a 4:162. §-hoz fűzött kommentár)
4:163. § [A szülői törvényes képviselet kizártsága
érdekellentét miatt]
(1) A szülő - ha e törvény eltérően nem rendelkezik -
nem képviselheti a gyermekét olyan ügyben, amelyben
ő maga, házastársa, élettársa, egyenesági rokona vagy
az ő törvényes képviselete alatt álló más személy a
gyermekkel szemben ellenérdekű fél.
(2) Ha a gyermek ügyében a törvényes képviseletet gyakorló
szülő törvény vagy a gyámhatóság rendelkezése, érdekellentét
vagy más tényleges akadály miatt nem járhat el,
a gyámhatóság a gyermeknek eseti gyámot rendel.
(3) Eseti gyám kirendelését bármely érdekelt, bármely
hatóság kérheti, és annak hivatalból is helye van.
A szülő eseti gyám kirendelése céljából köteles
a gyámhatóságnak késedelem nélkül bejelenteni, ha
a (2) bekezdésben megjelölt okból az ügyben nem járhat el.
(4) Az eseti gyám az ügyben olyan jogkörrel jár el, mint a gyám.
„A [Ptk.] a következő pontokon tér el a Csjt. rendelkezéseitől:
- az összeférhetetlenséget az élettársra is kiterjeszti;
- a Csjt.-től eltérően nem sorolja fel a főszabály alóli kivételek körét, hanem e tekintetben a törvény eltérő rendelkezésére utal;
- a képviselet tilalma nem vonatkozik a gyermek családi jogállásával kapcsolatos jognyilatkozatokra;
- a (3) bekezdés a Ptké. 43. § (1)–(2) bekezdésében foglaltakat tartalmazza azzal a változtatással, hogy az „eseti gondnok” helyett „eseti gyám” kifejezést használ a kiskorú képviseletére.” (Gadó G., Németh A., Sáriné Simkó Á.: i. m. 209. o.)
„Már a Csjt. 87. §-ának (1) bekezdése is korlátozta a szülő
képviseleti jogát olyan ügyben, amelyben ő maga vagy
házastársa, egyenes ági rokona, avagy az ő törvényes képviselete
alatt álló más személy a gyermekkel szemben ellenérdekű
félként szerepel.
A CSJK ezt a felsorolást bővítette, kiegészítette azzal, hogy
a szülő élettársának ellentétes érdekeltsége esetén is kizárja,
hogy a szülő az adott ügyben a gyermekét képviselhesse.
A CSJK ugyanakkor a Csjt. korábbi rendelkezéseivel szemben
főszabályként már nem zárja el a szülőt attól, hogy a
gyermek családi jogállásának megállapításával kapcsolatban mint
törvényes képviselő jognyilatkozatot tehessen. Erre csak kifejezett
érdekellentét esetében kerülhet sor [4:101. § (5) bekezdés].
A szülő már a származás megállapítása iránti perben is eljárhat
gyermeke törvényes képviselőjeként [4:105. § (4) bekezdés,
4:110. § (4) bekezdés].
Ha a szülő az adott ügyben törvényes képviselőként nem járhat el,
akár érdekellentét, akár más, tényleges akadály miatt,
a gyámhatóság a gyermeknek eseti gyámot
(korábban: eseti gondnokot) rendel.
Az eseti gyám kirendelésére vonatkozó eljárás rendjét
korábban a Ptké. I. 43. § (1)-(2) bekezdése szabályozta.
Ez került át - lényegében azonos tartalommal - a (3)-(4) bekezdésbe.
A gyermek és a szülő közötti érdekellentét számos esetben
felmerülhet, pl. adásvételi szerződés kötése során, amikor
a kiskorú eladó törvényes képviselőjeként nem járhat el a szülő,
ha a vevő az édesapja, tehát a kiskorú gyermek nagyapja.
Ezekben az ügyekben ugyanis a szülő gyakran elfogult
(vagy ellenérdekű fél), ezért esetenként nem lenne képes,
vagy nem akarna a gyermek érdekére figyelemmel eljárni,
őt megfelelően képviselni.
Amennyiben ilyen esetben a szülő nem maga fordul eseti gyám
kirendelése céljából a gyámhatósághoz, az eljáró hatóságnak,
bíróságnak kell körültekintően, szükség esetén az eljárás bármely
szakában vizsgálnia, hogy nem áll-e fenn olyan érdekellentét,
amely kizárja a szülő képviseleti jogát az adott esetben
[BH 1983.2.405.].
A gazdasági társaság működése során a kiskorú tagsági jogait
törvényes képviselője útján gyakorolhatja. Problémát jelenthet
az az eset, amikor a vállalkozásnak nemcsak a gyermek,
hanem szülei is tagjai.
Kérdés, hogy ilyen esetben elláthatja-e a szülő a gyermeke
képviseletét, nincs e szükségszerű érdekellentét közöttük.
A Legfelsőbb Bíróság egyik eseti döntésében
[Gfv.X.30.406.1994.3.]
ebben a kérdésben nem foglalt egyértelműen állást, csupán
azt mondta ki, hogy az esetleges érdekellentét eseti gondnok
kirendelésével elhárítható, de hogy az érdekellentét
"reális veszélye fennáll-e vagy sem […]
a gyámhatóság döntési körébe tartozó kérdés". A Legfelsőbb
Bíróság egy másik határozata pedig kimondta, hogy már a
cégbejegyzés folyamatában vizsgálni kell, hogy nincs-e esetlegesen
érdekellentét a szülők és a kiskorú gyermek között, tehát
képviselhette-e a szülő mint egyik tag a gyermekét mint
másik tagot a társasági szerződés megkötésekor.
Ennek tisztázása nélkül a cégbejegyzési kérelem nem teljesíthető
[BH 1998.9.438.].
A CSJK szemléletváltásának köszönhetően a jövőben főszabályként
abból kell kiindulni, hogy a szülő a gyermeke érdekeinek
elsődlegessége mentén látja el a törvényes képviselői feladatát.
Ugyanakkor amennyiben a szülők is tagjai a társaságnak és közöttük
érdekellentét áll fenn, értelemszerűen változatlanul irányadó döntés,
hogy a gazdasági társaság taggyűlésén a kiskorú gyermek
képviseletét ilyen esetben nem gyakorolhatja az egyik szülő.
Ellenkező esetben ugyanis pl. a gyermek szavazatával
visszahívhatná a másik szülőt
az ügyvezetői tisztségből [EBH 2001.452.].”
(Makai K.: i. m., 4:163. §-hoz fűzött kommentár)